Mik azok a narancsborok?

A fehér szőlőfajtákból készült borokat, a narancsborokat a hosszú erjedés jellemzi, amelynek alá vannak vetve.  

Míg a fehérborok gyors erjedést igényelnek, ezért a héj korlátozott ideig érintkeznek a musttal, addig a narancsborok készítésénél a folyamat elhúzódik. A fehér szőlőből kiindulva vörösborkészítést végeznek. Így borostyán bort kapunk, amely a tanninok miatt összetett, de egyben zamatos és friss. 

Jó tudni, hogy ez a most újra divatba jött borfajta valójában nagyon ősi. Réges-régen, amikor még nem volt olyan fejlett a technológia, és nem lehetett azonnal elválasztani a héjat a musttól, a fehérborokat úgy gyártották, mint ma a narancsborokat. Borostyán, aranyszínű, vörös csíkos borokat kaptak. Később aztán fejlődött a technológia, és elérkeztünk a fehérbor készítéshez. A narancsborokat viszont továbbra is az ősi módon állítják elő. 

A narancsborok származási országa Grúzia. Itt közel 8000 éve hagyomány a borkészítésük. Ez utóbbi magában foglalja a héjjal érintkező must macerálását, valamint a terrakotta amforákon belüli nagyon lassú erjedést (az úgynevezett qvevri). A körülbelül 1000 literes űrtartalmú amforákat hermetikusan lezárják, viasszal lefedik és az Unesco által védett eljárás szerint elássák.  

Ezt a különleges hagyományt leszámítva a narancsborok készítése a vörösborkészítés szabályait követi. Míg a fehérbor előállításához olyan gépet működtetnek, amely a mustot a héjtól leválasztja, eltávolítva azokat, addig a narancsboroknál a héj a préselés után is érintkezik a musttal. Ezáltal aromás anyagokat, színanyagokat és őshonos szőlő élesztőket szabadítanak fel. Vagyis ez történik az olasz narancsborok előállításánál. Mert bár Grúziában születtek, a leghíresebb így előállított borok nálunk születnek. Az elismerés Josko Gravner-t, az olaszországi borászat egyik főszereplőjét illeti. A kilencvenes években Gravner felhagyott a hagyományos borkészítéssel, hogy visszatérjen az eredethez, és "nosztalgikus" mozgalmat indított, amely hamarosan az egész országot bevonta. 

Ma a narancsborok előállításához ellenálló és kemény szőlőt használnak (ribolla, malvasia, pinot grigio). A macerálás időtartamát a gyártó határozza meg, az érlelés történhet amforákban, fa- vagy acéltartályokban. Olasz hazájuk Oszlávia, Gorizia ribolla gialla szőlővel tarkított külvárosa. A hét helyi termelő 2010-ben megalapította a Ribolla di Oslavia Termelők Egyesületét (APRO), és lépéseket tett annak érdekében, hogy a Ribolla di Oslavia, a leghíresebb olasz narancsbor megkapja az ellenőrzött és garantált eredet megjelölést (DOCG). 

Érzékszervi szempontból a narancsborok összetettebbek és strukturáltabbak, mint a fehér- és rozéborok, különösen a tanninok jelenléte miatt, de megőrzik a tipikus frissesség és ízletesség jellegzetes érzetét. Illatuk érett vagy kandírozott gyümölcs, citrusfélék, aromás növények és fűszerek, például bors vagy fahéj árnyalatai. Sok narancsbor héjas gyümölcsök, oxidáció és kenyérhéj illatú. De minden az előállítási módszerektől, az erjesztés időtartamától és a finomítás helyétől függ. Hasonlóképpen, ízükben is nagyon különbözőek lehetnek. 

A narancsos borokat széles kelyhű poharakban, 12-14°C-os hőmérsékleten kell felszolgálni. Érzékszervi jellemzőik ugyanis a musttal való érintkezés idejétől, a kiindulási szőlőtől és a finomítás módjától függenek, sőt az ideális kombinációk is nagyon eltérőek lehetnek. Általában fehér és fűszeres húsok, zsíros és füstölt halak, érlelt sajtok és nagyon fűszerezett első fogások mellé ajánljuk.